Beköltöztünk!

Eljött végre a nagy nap, beköltöztünk.
Szinte az egész hét csomagolással és szervezkedéssel telt, de úgy tűnik, nem volt hiába.
Először ugyan megijedtünk, mert nagyon úgy nézett ki, nem lesz elég segítségünk a pakoláshoz, de végül összejöttünk nyolcan. Jól jött, hogy ilyen sokan voltunk, azért a "nyóckerben" nem akartunk sokáig nyitott lakásajtóval és nyitott teherautóval pakolni.
Persze hoztuk a formánkat, akitől az autót kölcsönöztük, lebetegedett, elaludt és elfelejtette, hogy jönnie kellett volna (nagyjából ebben a sorrendben). A kölcsönzőben természetesen így jóval később tudtunk kezdeni, ráadásul kiderült, hogy más papírokat kellett volna hoznunk és több kauciót. Szerencsére mivel ismerősön keresztül béreltük az autót, nem kötözködtek ezek miatt. Ezzel máris összehoztunk majd egy órányi késést a tervezetthez képest.

A nap hátralevő része viszont nagyon jól alakult. A segítségnek köszönhetően viszonylag gyorsan bepakoltunk a teherautóba. Bár sok minden maradt még a lakásban, de már inkább apróságok. A teherautón kívül még négy személyautó és egy utánfutó állt rendelkezésre, de pár törékeny dolgon és a tévén kívül szinte semmit nem rakodtunk ide.

Erdőkertesre kiérve már várt minket a finom ebéd, ezért is csak hálásak lehetünk a szülőknek, mint oly sok mindenért az építkezés alatt.

Ebéd után siettünk lepakolni a teherautóról, mivel azt igértük mielőbb visszavisszük. Az eső is elkezdett szemetelni, de szerencsére csak beijesztett, nem kezdett rá komolyan.

A bepakolással nem volt gond, de gyakorlatilag az egész nappali megtelt a dobozainkkal. Az íróasztalt is sikerült szétszedni, mind a mérete, mind a súlya lehetetlenné tette volna, hogy felvigyük a galériára.

Miután a teherautóval végeztünk, áthoztuk a kisházból is az oda bepakolt bútorokat, így már végképp sehol nem volt hely.

... és végre itthon aludtunk. :-)

Képek