Folytatás - Gépészet.

Az építkezés nem áll meg, minden hétre találunk valamit, amit fejleszthetünk.
Volt pár fontosabb fejlesztés, ezekről bővebben majd később.

Múlt héten felhívtam a gépészt, hogy lenne néhány garanciális javítás, konkrétan a zuhanyunkból rozsda csöpög, ill. a kazánházban van két automata légtelenítő, ami folyik. Megbeszéltük, hogy a 23-i héten, amikor szabadságon leszek, kedden jön, de előtte hétfőn felhív, hogy mikorra várható.
Ma felhívott, hogy már úton van felénk. mondtam neki, hogy ezzel nekem semmi bajom nincs, de így egy kicsit sokat kell ránk várnia, mert mi kb 5 óra múlva érünk haza. Pár mondat után rájött, hogy most is csak az ő memóriájával van a baj.
Újra megbeszéltük a jövő hetet. Remélem akkor viszont nem fogja elfelejteni...

Beköltöztünk!

Eljött végre a nagy nap, beköltöztünk.
Szinte az egész hét csomagolással és szervezkedéssel telt, de úgy tűnik, nem volt hiába.
Először ugyan megijedtünk, mert nagyon úgy nézett ki, nem lesz elég segítségünk a pakoláshoz, de végül összejöttünk nyolcan. Jól jött, hogy ilyen sokan voltunk, azért a "nyóckerben" nem akartunk sokáig nyitott lakásajtóval és nyitott teherautóval pakolni.
Persze hoztuk a formánkat, akitől az autót kölcsönöztük, lebetegedett, elaludt és elfelejtette, hogy jönnie kellett volna (nagyjából ebben a sorrendben). A kölcsönzőben természetesen így jóval később tudtunk kezdeni, ráadásul kiderült, hogy más papírokat kellett volna hoznunk és több kauciót. Szerencsére mivel ismerősön keresztül béreltük az autót, nem kötözködtek ezek miatt. Ezzel máris összehoztunk majd egy órányi késést a tervezetthez képest.

A nap hátralevő része viszont nagyon jól alakult. A segítségnek köszönhetően viszonylag gyorsan bepakoltunk a teherautóba. Bár sok minden maradt még a lakásban, de már inkább apróságok. A teherautón kívül még négy személyautó és egy utánfutó állt rendelkezésre, de pár törékeny dolgon és a tévén kívül szinte semmit nem rakodtunk ide.

Erdőkertesre kiérve már várt minket a finom ebéd, ezért is csak hálásak lehetünk a szülőknek, mint oly sok mindenért az építkezés alatt.

Ebéd után siettünk lepakolni a teherautóról, mivel azt igértük mielőbb visszavisszük. Az eső is elkezdett szemetelni, de szerencsére csak beijesztett, nem kezdett rá komolyan.

A bepakolással nem volt gond, de gyakorlatilag az egész nappali megtelt a dobozainkkal. Az íróasztalt is sikerült szétszedni, mind a mérete, mind a súlya lehetetlenné tette volna, hogy felvigyük a galériára.

Miután a teherautóval végeztünk, áthoztuk a kisházból is az oda bepakolt bútorokat, így már végképp sehol nem volt hely.

... és végre itthon aludtunk. :-)

Képek

Invitel - hozza a formáját

Múlt héten beüzemelték a telefont és az ADSL-t.

Később jöttek, mint igérték, de legalább még a költözés előtt.
Mikor rájöttek, mennyi munkájuk van a beszereléssel, felajánlották, hogy a kerítéshez kívülről odaának, majd azon felállnak egy csővel. Az ötlet nem tetszett, főleg, amikor kiderült, hogy a cső 10cm vastag lenne. Nem is értem, minek egyetlen vékony kéteres rézkábelnek ilyen csövet használni. Mivel kívülről nem szerelhették a telefont, nagyon megszenvedtek vele, mert a kerítésnek jó erős és mély alapja van. Az általuk hozott cső vastag és merev, így nem volt egyszerű dolguk, amikor kb fél méter mélyre le kellett vezetniük, ott megfordulni vele, majd a kerítés belső oldalán felhozni. Nem is lett szép, viszont szerencsére bent lesz a kukatároló-óraszekrény belsején, szóval nem nagyon érdekel.

Tegnap este viszont be akartam üzemelni a netet. Polc felszerelve, modem és router a helyén. Modem bedug, megy. Router bedug, megy. Rá kellett jönnöm viszont, hogy az állításukkal ellentétben a beüzemelésnél otthagyott papírokon nem szerepel a felhasználói név és jelszó. Ez alapján abban is biztos vagyok, hogy ő nem próbálta ki, valóban él-e a mi előfizetésünk, inkább csak egy teszt-előfizetést használt. A dolognak az a szépsége, hogy az átadott papírhalmazt ugyan nem néztük át, de direkt rákérdeztünk a szerelőnél, hogy ezek az infók rajta vannak-e. Hiba volt hinni nekik.
Szerencsére kölcsön tudtam venni egy másik user/pass párost, így legalább annyira ki tudtam próbálni, hogy megy-e a net. Természetesen az ügyfélszolgálatot hiába is próbáltam hívni, hogy megtudjam a felhasználói nevet és jelszót, a 24 órás ügyfélszolgálat csak napközben üzemel, éjszaka csak hibaelhárítás van.

Szerelés

Erre az estére szerencsére nem sok munkát terveztünk, de azt sem nagyon sikerül befejezni.

Felszereltük a fürdőszobaszekrényt. Már a pontos hely meghatározása is gondot jelentett, mert az eredetileg kitalált majdnem szögeltes kád helyett egy teljesen oválisat választottunk, amihez a jobb látvány kedvéért azért egy kicsit szélesebb parapetet érdemes építeni. Ez viszont azt jelenti, hogy pár centivel a mosdót is odébb kell tennünk. Sokat viszont nem lehet mozogni, egyrészt mert akkor már a wc-nek is útban lenne, másrészt pedig a vízvezeték kiállását sem lehet a végletekig eltolni.

Felszerelés közben rájöttünk, hogy a vásárolt Casa Maxi és Casa mini szekrények csak képen azonosak, a valóságban csak annyi közös van bennük fehérek és szögletesek. A mosdókagyló látványosan eltérően van öntve, ráadásul a kisebben a túlfolyó is máshol van. Mindkét szerkényhez rugós fiókbehúzó mechaniznus van, viszont becsapódásgátló csak a kicsiben volt. Sok örömünk viszont ebben sem volt, mert a felső fiókét olyan rossz helyre tették, hogy amint feltesszük a kagylót elhajlik és a szekrény előlapját is megfeszíti. A másik szekrényhez egyáltalán nem kaptunk ilyet, ami azért érdekes, mert a behúzó olyan erővel csapja be a fiókot, ami már szinte fájdalmas. Ha nem teszünk valamit ellene, akkor nem ajtócsapkodástól, hanem fiókcsapódástól lesz hangos a ház.

Felszereltük a garázsba a polcot is a TV és hálózati kiálláshoz. A netet is sikerült beüzemelni, de ez már egy másik történet, mert az Invitel most is kitett magáért.

Valamit lehet, hogy rosszul csinálunk, mert most is 11 óra múlt mire hazaértünk, pedig alig csináltunk valamit.

Csomagolás

Nem hittem volna, hogy ennyi csomagunk lesz.
Egy nagy adag dobozt már telepakoltunk, a hétvégén, látszólag a fél lakás tele volt már csomagokkal.
Mivel a legtöbb helyen nem sok dobozt tudtam szerezni, visszamentem abban a számtech-nagykerbe, ahonnan már hoztam egy nagyobb adagot. Ezek a dobozok már csak azért is jobbak, mert jó erősek, nem úgy mint mondjuk az ABC-ből vagy más hasonló helyről szerzettek.
Most annyi dobozt hoztam el, hogy alig bírtam hazavinni, összehajtogatva is majdnem 1m magas kupac volt. Ehhez képest egész este és éjszaka csomagoltam, befejeznem nem sikerült és a dobozok is majdnem teljesen elfogytak. Most már tényleg az az érzésem, hogy tele van a lakás dobozokkal.

Hétvégi pörgés

Sűrű volt a hétvége.

Szombaton elmentem elhozni a lakásba vásárolt használt franciaágyat. 500Ft-ért vettem meg a teszvesz.hu-n. Az ágy egy bérház harmadik emeletén van, lift persze nincs. Már szétszedtük és hoztuk is volna le az ágyat, amikor a tulaj megkérdezte, nem kell-e véletlen egy íróósztal is. Véletlen pont kell, hát megnéztük. Nagy, csúnya, de jó állapotban van és használhatónak is tűnik. Ráadásul ingyen kapjuk, csak szabadítsuk már meg tőle. Lehozni ketten viszont képtelenek lettünk volna, mert nem csak nagy, de nagyon nehéz is, ugyanis vas váza van. Abban maradtunk hát, hogy a szombati költözésnél először oda megyünk, feltesszük az ágyat és az íróasztalt is a teherautóra és így jövünk az Üllői útra. Az ágyat már le se vesszük a kocsiról, visszük egyből ki a házhoz. Itt ugyanis a 90*180-as méretével a lakás felét elfoglalná.

Pénteken és szombaton pakoltunk-csomagoltunk. Nem hittük volna, hogy egy ilyen kis lakásban ennyi minden össze tud gyűlni. Eddig azt hittük, jó nekünk, hogy van pince, galéria és még egy jó nagy beépített szekrény is az előszobában. Most viszont rájöttünk, hogy mivel a lakás minden zugát telepakoltuk már, ez igencsak sok csomagot jelent. Szombat délutánra el is fogyott a doboz, elmentem hát szerezni és ha már úgyis úton vagyok, vásárolni is a házba ezt-azt. Bejártam jópár boltot, dobozt nem nagyon sikerült szereznem. Az Obi és a Praktikes azonnal darálja a dobozokat felhasználás után, más kisebb boltoknak meg egyszerűen csak nem volt. Már indultam hazafelé, amikor az egyik irodaszerboltban mégis kaptam pár darabot, bár sajnos nem túl erőseket. Végül késő estig csomagoltunk, de mivel sem az idő, sem a doboz nem volt elég, folyt. köv. hétfőn.

Vasárnap nagy hévvel mentünk ki a házhoz dolgozni. Takarítani, csillárokat felszerelni, karnist lakkozni és felszerelni, fürdőszobabútorokat felszerelni, meg még ki tudja mi mindent.
A takarítás inkább csak takarítgatás lett meg némi összepakolás.
A villanyszerelésből semmi nem lett, a garázsba vett polc szintén nem került a helyére, pedig anélkül nem lesz se net, se telefon a házban.
A karnis lelakkoztuk délelőtt. Először azt hittük nem lesz belőle semmi, mert az ecsetek már nem voltak semmire használhatóak. Szerencsére van Veresen egy festékbolt, ami még vasárnap is nyitva van délig. Azt hittük, mi tároltuk rosszul használat után az ecsetet, azért túrósodtak meg, de megnyugtatott a boltos, hogy a kétkomponensű lakknál használt ecsettel egy dolgot lehet csak tenni használat után: eldobni. Miután egy kicsit most is megfulladtunk a brutális lakktól, otthagytuk egy órácskára száradni. A felszerelés délutánra maradt, de félúton rá kellett jönnünk, hogy valaki elhasználta a csavarokat. Ahhoz képest, hogy direkt külön egy dobozba gyűjtöttem össze, kb 25 db kisebb-nagyobb csavarral kevesebb volt, mint kellett volna, gondolom valamelyik mester elhasználta a hét folyamán. Még szerencse, hogy apóséktól tudtam hozni, így legalább a karnis a végleges helyére kerülhetett.

A fürdőszobabútor lapra szerelten érkezett, ami azt jelentette, hogy a kilincsek befele voltak felcsavarozva. A kagyló sem volt rászerelve ugyan, de ez nem is csoda, külön-külön is megvolt 30kg darabja. A hozzá adott csavarokat és tipliket természetesen azonnal dobtam félre, valami miatt mindenhez komolytalan méretű csavarokat adnak. miután a szekrény felfúrtuk a falra kiderült, hogy a mosdókagylót semmi sem rögzíti hozzá. Felhivtam őket, kiderült, hogy a kagylót valóban semmi nem rögzíti a szekrényhez, egyerűen hozzá szokták ragasztani. A fiókokat pedig a szereléshez ki kell húzni. Jeleztem nekik, hogy szerintem ez nem olyan egyszerű, mert a szekrény teljesen összeszerelve-összecsavarozva érkezett, mire csak annyit reagáltak, hogy akkor ez már biztosan az új fajta fiók, valahogy azt is szét lehet szedni.

Beüzemeltem a meleg vizet is. A szerelő ugyanis elfelejtette közölni, hogy már régen felszerelte azt a biztonsági szelepet, ami miatt eddig nem mehetett élesben a víz melegítése. Remélem nem fogja ez még jobban megemelni a gázszámlát, mert az már így is ijesztően magas. Állítólag dolgozik is rajta a szerelő, hogy megtalálja az okát.

No ennyit eddig, lesz még munka ma is, később is.

Fogantyúk a konyhába

Tegnap este elmentem megvenni a fogantyúkat a konyhába. Épp zárás előtt értem oda, már sürgetett is előre a csaj, hogy legyek ott időben, különben lekési a vonatát.
Amint odaértem, kirakta az árut a pultra, megnéztem, rendben volt, meg sem igazán számoltam, már fizettem is volna. Kederült, hogy nem akciós, az eredeti 8eFt-os ár helyett 20eFt-ot kellene fizetni.
- Rákérdeztem, biztosan nem akciós-e, mert én valami 350Ft-os árra emlkészem, nem 800-ra.
- Rákérdeztem, nem lehet-e véletlen, hogy nem az akciós árut hozták ki.
- Rákérdeztem, nem lehet-e véletlen, hogy csak a számlázás lett-e véletlen akció nélküli.
- Rákérdeztem, nem kellene-e esetleg felhívni a kolléganőt, aki kiírta az árut. Azt mondta, nem tudja már felhíni őt, mert nem dolgozik.
Ezek után inkább otthagytam az árut, ő pedig megigérte, hogy keresni fognak.

Ma hivott az az eladó, akinél eredetileg megrendeltük az árut.
- Megfelelő áru ment ki, valóban ezt rendeltük meg, az áru akciós, de nem a gépben, egyszerűen csak tudni kell (vagy valami hasonló).
- Annyit kellene fizetünk, amennyiről eredetileg szó volt.
- Természetesen felhivhatta volna őt a másik eladó, sőt ezt szinte mindig meg is szokta tenni, nem szoktak ilyen aggályi lenni.
- Felajánlotta, hogy kompenzációképpen kihozza házhoz, mivel Veresegyházon lakik.

Érnek még meglepetések az embert.