Megjöttek az ajtók-ablakok

Meghozták a kültéri nyílászárókat. Ezt onnan tudom, hogy azóta folyamatosan hivogat a kivitelező, hogy mit-hogyan-merre. Ennek nem igazán örülök, mert olyan dolgokat kérdezget, amik vagy már régen kitalált, papírra leírt és elfelejtett döntések, vagy olyanok, amikre nem a munka közben fél perc gondolkodás után kellene válaszolnom.

Az, hogy melyik ablak hova kerüljön, csak papiron van meg, így azt mondtam nekik, tegyék be azokat, amik egyértelműek, a többit pedig este megbeszéljük.
Azt pedig szerintem már régen megbeszéltük, hogy az ablakok minél kintebb kerüljenek.

Mindegy, inkább hivogassanak, mint hogy a megkérdezésünk nélkül hozzanak nekünk nem tetsző, és visszafordíthatatlan döntéseket.

Begyorsultunk 2.

Eredetileg a begyorsultunk címet akartam adni, de rá kellett jönnöm, hogy ezt már a múlt héten ellőttem. :-)
Azóta sem lassul a tempó, sajnos ez leginkább a pénz fogyásából látszik.

A hétvégén a kivitelezők "unalmukban" feltették a tetőszigetelés egy részét, ami máris megtette hatását, érezhetően csökkent fent a hőmérséklet.
A vizes is jól halad, várhatóan keddre elvégez minden munkát, amit el kell végezni még az aljzat szigetelése előtt. Ez leginkább radiátorok és vízvezetékek bekötését jelenti. Sajnos nem indult túl jól a dolog, ahhoz képest, hogy megbeszéltük, az összes wc-tartály Geberit lesz, hozott valami noname márkát, ráadásul nem is kifejezetten olcsón. Persze a Geberit még drágább lesz, de mivel a falon belül van, nem könnyű szerelni, maradnánk a jó minőségű, megbízható márkánál. Az már csak mellékes, hogy eddig nem sikerült képet találni a neten arról, hogyan is nézne ki ez a tartály, mert ugye amit a szerelő odahozott az még csak a falon belüli rész volt.

Ugyan mi azt hittük, hogy szinte semmi nem fog változni a tervekhez képest, rá kellett jönnünk, hogy ez messze nem tartható. Nem is annyira a velünk van a baj, leginkább az ennek az oka, hogy pár dolog kivitelezhetetlen a tervek alapján, és minden módosítás újabb további módosításokat eredményez.
Megváltoztattuk a tetőtér kialakítását, a lépcsőház és felette a közlekedő nem lesz elzárt, és a teljes galéria elkészül most. Ennek viszont az a következménye, hogy a szélfogó ajtaját is át kell helyezni a lépcső elé, mert eredeti helyén már nem igazán tudta volna ellátni a hőzáró funkciót.
Nem mellesleg nagyobb légteret kell fűtenünk, de hogy mennyire visz majd minket csődbe a fűtésszámla, ez majd az első tél után kiderül.

Jönnek az ablakok

Már éppen hívni akartam azt a céget, ahonnan az ablakokat-ajtókat rendeltük, amikor megcsörrent a telefonom, és pont ők hívtak.
Kedden reggel szállítanak, fizetés utalással utólag, ami elvileg jó, de valójában nem, mert már minden pénz nálunk van kp-ben.
Ráadásul kérték, hogy legyen ott minimum két erős ember, mert csak a sofőr fog jönni a szállítmánnyal.

Erste - "Majdnem" tökéletes

Eddig sem éreztük, hogy a helyzet magaslatán lettek volna, de amit az elmúlt 1-2 hétben összehoztak, az egyszerűen fantasztikus.

Eltűnt ugyebár a hitel-ügyintézőnk, amire csak akkor jöttünk rá, amikor napokig elérhetetlen volt telefonon és emailben egyaránt, és egy idő után már kézbesíthetetlenül vissza is pattantak a levelek tőle. Korábban viszont pont Ő jelezte, hogy mindig kizárólag őt keressük, mert csak ő ismeri az ügyünket. Erre inkább nem mondtam semmit akkor sem.
Most, hogy ő kikerült a képből, kérdeztük, hogy ki is az új kapcsolattartó. "Megnyugtattak" hogy jó kezekben vagyunk, bár pár hétig még egyszerre fog mindenki és senki foglalkozni velünk. Gondolom inkább az utóbbi.

Bevittem a bankba a csoportos beszedési megbízás papírjait újra, ha már az első adagot nyomtalanul elkavarták valahova. Ezt át is vettük tőlem gond nélkül. Másnap hívtak a bankból, hogy gond van, mert leadtam ugyan apapírokat, de nem találnak hozzá aláíró-kartont, addig meg nem fog menni. Valószínűleg ez a karton is ugyanott kötött ki, mint az eredeti megbízás, így hát újra bementem és készítettünk egyet.

Bejelentettem, hogy felvenném a folyósított hitelt. Ezt ugye szigorúan csak személyesen a bankfiókban lehet megejteni, nehogy olyan sunyi lehessek, hogy beszólok, hogy kéne pénz, és jól nem megyek érte. Vidáman heherészve közölte anno a bankos, hogy az ilyenek ellen tervezik büntetés bevezetését, a bejelentett összeg felvételi díját akkor is ki kellene fizetni, ha nem megy érte az ember. Mindezek után az ügyintéző odakaparta egy asztali naptárra az összeget, és megkérdezte, hogy hívnak. Nem azt kérdezte, kinek a nevében kérem a pénzt, nem is azonosítottam magam, így elvileg ez alapján én nem lennék számonkérhető. Mellesleg ha nem jön meg a pénz, én sem tudom semmivel bizonyítani, hogy bejelentettem a készpénzfelvételt.

Mindegy, inkább csöndben maradok, mert a pénz megvan, annyira nagy gondok eddig pedig még nem voltak a banknál.

És igen, megjött...

Azt hittem, lefordulok a székről, amikor olvastam a bankos levelét. Egyrészt: nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan megkapjuk a következő részletet, másrészt (és ez lepett meg jobban): anélkül, hogy megbeszéltük volna az ügyintéző intézkedett annak az összegnek az átutaltatása iránt is, amennyivel többet építettünk be eddig. Most már bánom, amiért hagytam magam lebeszélni az értékbecslő által, hogy a nyílászárók számláit ne vegye bele az értékbecslésbe, mert így még azt is megkaptuk volna. Ez van, így sem alakult rosszul.

Begyorsultunk.

A múlt héten nem nagyon voltunk kint. Hétfő voltunk egyeztetni pár dolgot, és pénteken mentünk legközelebb. Hiba volt, mert közben egyszerre dolgoztak a villanyszerelők és a kőművesek, aminek az lett a következménye, hogy vannak olyan helységek, amik a villanyszerelés után anélkül lettek bevakolva, hogy esélyünk lett volna lefotózni. Az pedig hasznos lett volna a jövőre nézve.

A villanyszerelők láthatólag igyekeznek tartani magukat ahhoz a kérésünkhöz, hogy kizárólag függőleges és vízszintes vonalban vezessék a csöveket, ez néha nem sikerül. Mondjuk mi sem könnyítettük meg a dolgukat, kevés olyan fal van, ahova nem kellett legalább 4-5 végpontot szerelniük. Egy-két dolgot persze nem oda és nem úgy tettek, ahogy kértük, de most még ki tudjuk ezeket javítani.

A tetőtérbe beépítésre kerültek az ablakok. Nagyon jól néznek ki, jó döntés volt, mind a márka, mind a tipus. Arról nem is beszélve, hogy annyi fény jön be rajtuk, hogy fényárban úszik az egész padlástér. Már-már sajnálom, hogy évekig nem fogjuk semmire sem használni a tetőteret.

Az eresz felkerült mindenhova a tetőre. Kicsit sajnálom, hogy nem tökéletesen ugyanolyan színű, mint a cserép. A legzavaróbb a tető hajlataiban, mert ott viszonylag nagy felületek látszanak egymás mellett. Mivel a cserép és a lemez két teljesen eltérő anyag, az eltérés is változó, vannak olyan szögek, ahonnan ugyanolyannak látszik a kettő. Abban sem vagyok biztos, hogy nem fog később egymáshoz "kopni" a két szín. Az eresz formája és ára viszont tetszett, állítólag tartós is. Bízom benne, hogy nem választottunk rosszul.

Jött egy levél a banktól is. Azok után, ahogy pénteken kinézett, azt hittem a hét végéig semmire sem számíthatunk. Ehhez képest akár a hét közepére-végére már itt lehet a pénz is. Az persze már nagyon jól jönne, mert az elvégzett munkákat is ki kellene fizetnünk "lassan", a következő munkák pedig jellemzően inkább anyagigényesek, mint az eddigiek, így azoknál előre kell fizetni.

Hétvégi képek

Már megint elfogyott a pénz :(

Az építkezés már csak ilyen. Az ember észre sem veszi és folyik ki a pénz a zsebéből. Még szerencse, hogy nem csak szerintünk költöttünk többet mint amennyi volt, hanem az értékbecslő szerint is.
De ne szaladjunk ennyire előre, ez sem ment olyan könnyen! Ahogyan az már lenni szokott, nehezen indult az ügyintézés. A bankossal nem sikerült felvenni a kapcsolatot sem telefonon, sem e-mailen. Oka: már vagy egy hónapja nem dolgozik ott. Ugyan miért is kellene erről egy folyamatban lévő ügy résztvevőit értesíteni? Nem baj, majd odakerül valakinek az asztalára az aktánk - persze még nem a végleges ügyintézőhöz - és intézkedik (vagy nem). És persze az ideiglenes ügyintéző olyan kérdésekre sem tud választ adni, hogy mi lett a sorsa a májusban leadott csoportos beszedési megbízásunknak - még jó, hogy észrevettük: a szolgáltató nem von semmit! Ezek után már a maradék bizalmamat is elvesztettem a bankba, minden szál papírt, amit átadtam nekik szigorúan lemásoltam és átvetettem velük. Sosem lehet tudni. Még a végén kitalálják, hogy szerződést szegtünk valamivel, bármivel.
És most várunk (ha így folytatjuk kajára sem lesz pénzünk)...