Ez se a mi napunk...

A reggel még jól indult, a megrendelt szanitereket meghozták. Nem mindet, mert párat sajnos csak év elején fognak hozni.
A villanyszerelők egész nap dolgoztak, de hiába, nem tudták befejezni a munkát. Mivel ők is erdélyiek, ők is utaznak haza, így befejezni már csak jövőre fogják.
A kivitelező sem fejezte be, amit igért, a kéménynyílást nem fedte és szigetelte be, így a festők leglettelni sem tudták. Ugyan nincs nagyon feltűnő helyen, de akkor is zavaró.
Az ajtókat eredetileg ugye vasárnap hozták volna, ebből lett a csütörtök reggel, mert nem jöttek meg a kilincsek. A reggelből először 10 óra lett, majd 10 órás indulás, majd, dél, majd kettő, majd négy, majd négy órás indulás, stb.... Ekkor már megbeszéltük, hogy kihozzák ugyan, de beszerelni nem fogják, mert arra úgysem lesz idő. Fél hétkor felhívtak, hogy már az Árpád-hídnál vannak, fél órán belül itt vannak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy ideje hazajönni vacsorázni, mert egy óránál hamarabb úgysem érnek ide. Jó döntés volt. Nyolc körül megjöttek, fél kilencre lepakoltak. Érdekes lett volna, ha ma akartak volna szerelni is...
Mellesleg az ajtóknak olyan erős vegyszerszaga van, hogy szerintem csak pár napja készültek el. Eredetileg ugye októberre, majd később novemberre igérték, hogy kész lesznek.